Közzétéve:

Halloween és a töklámpás

A Halloween-t az Észak-Amerikába érkező ír bevándorlók honosították meg, de egyes vélemények szerint eredete egészen a keltákig vezethető vissza. A kelták hite szerint a halottak istene megengedte az elhunyt lelkeknek, hogy ezen az éjszakán – október 31-én – családjaikhoz hazalátogassanak. Ezen az éjszakán elmosódott a határ az élők és halottak között, ezért hatalmas ünnepséget rendeztek meghalt szeretteiknek. Hajnalig tartó tűz körüli táncukkal búcsúztatták el a lelkeket. Az emberek azonban féltek a rossz szellemektől és démonoktól, amelyeket nagy tüzekkel, máglyákkal igyekeztek távol tartani. Azokat az ártó szellemeket, akik nem tértek vissza a másvilágra, az otthon kivilágításával, a fény és melegség erejével üldözték el. 

Az ír legenda szerint egy részeges ír patkolókovács – Jack O’Lantern – egyszer megviccelte az ördögöt, aki megígérte neki, hogy halála után a lelke nem kerül a pokolra. Igen ám, de a mennyországba sem tudott bejutni, mert Szent Péter útját állta. Az ördög megsajnálta a bolyongó lelket és egy széndarabot adott neki ajándékba, hogy a sötétségben láthassa az utat. Jack egy marharépába tette a szenet és azzal a lámpácskával keresi azóta is a megfelelő nyugvóhelyet.

A legendabeli marharépás lámpát az Egyesült Államokban az idők során felváltotta a sütőtök és az egész világot meghódította, így a Halloween legalapvetőbb jelképévé vált.
Napjainkban sok helyen tartanak Halloween partyt, amelynek alapvető jelképei a kivágott tökfigurák, denevérek, boszorkányok és a minél rémisztőbb jelmezek. Ezek a kellékek azt a célt szolgálják, hogy elűzzék a rossz szellemeket, a negatív gondolatokat és a szomorúságot az emberek életéből.

Az ünnepet kísérő dekorációk nálunk sok esetben az ősz búcsúztatását is jelképezik. Egyre több helyen jelennek meg a házak elé tett színes falevelekkel díszített dekorációk, amelyek még egy kis vidámságot és meleg-érzetet válthat ki belőlünk. Ennek részei lehetnek a mécsessel megvilágított mulatságos töklámpások is, melyek elkészítése alig több, mint 10 percet vesz igénybe.

A töklámpáshoz érdemes közepes méretű tököt választani, melyet könnyebb megfaragni. Válasszunk olyan tököt, amelyen nincs sérülés vagy horpadás, hogy ne csak egy-két napig használhassuk hangulati elemként. Célszerű először egy filctollal rárajzolni azt a formát, amelyet ki szeretnénk vágni. Ha ezzel megvagyunk, akkor jöhet a hegyes és éles kés, mellyel óvatosan kivágjuk a megrajzolt mintákat. A rajzolásnál érdemes szögletes vonalakat használni, mert ezeket könnyebb kimetszeni a tökből. Ahhoz, hogy a mécsest majd a közepébe helyezhessük, ki kell vájni a tök belsejét. Ezt kétféle módon is megtehetjük. Vagy óvatosan levágjuk a tök kalapszerű tetejét és úgy vesszük ki a tök belsejét, vagy az alját vágjuk le és ebben az esetben a mécsesre (gyertyára) búraszerűen tesszük rá a kifaragott tököt.
A mű elkészülte után érdemes vazelinnel átkenni a tök teljes külső felületét valamint a kivágott éleket, hogy több napon keresztül megőrizze állapotát. Belső térben nem lesz hosszú élettartamú és a tűzveszély miatt is érdemes kültérre – terasz, kerítés, kert – helyezni. Mécses használata esetén a kalapot úgy illesszük a fejére, hogy egyben a kémény funkcióját is betölthesse.

Egy idő után természetesen aszalódni kezd majd a töklámpás, de meghosszabbíthatjuk az élettartamát, ha ilyenkor pár órára vízbe áztatjuk majd alaposan kiszárítjuk.